„Aki nem hajlik, törik.”
A reziliencia (más néven lelki rugalmasság, ellenállóképesség) napjaink egyik legfontosabb képessége, hiszen kiemelkedő szerepet játszik abban, hogy lelki működésünk nehéz, olykor akár traumatikus körülmények ellenére is megmaradjon, sőt akár megerősödve kerüljünk ki az adott élethelyzetből. De mitől függ a lelki ellenállóképesség? Fejleszthető, ha igen hogyan? A téma kapcsán Dr. Bohács Krisztina PhD-val, intelligenciakutatóval, a Gem Tanulási Központ szakmai vezetőjével beszélgettünk.
Mit jelent a lelki ellenálló képesség és miért olyan fontos?
A bizonytalansággal, változással járó életeseményeket sajnos nem kerülhetjük el, azonban mindannyian rendelkezünk olyan (sok esetben rejtett) erőforrásokkal, amelyekre még a legnehezebb időkben is támaszkodhatunk. A pszichológia tudományos nevén rezilienciának nevezi a lelki immunrendszerünket, azaz a lelki ellenálló képességünket. Ez jelenti azt a lelki rugalmasságunkat, amivel az életünkben felmerülő nehézségeket legyűrjük. Egyszerűen fogalmazva, a reziliencia egyfajta belső erőforrás-készlet, ami segít nekünk hogy megtaláljuk, meglássuk vagy kialakítsuk a gödör alján azt a módszert, amivel ki tudunk onnan jutni.
Milyen a reziliens személyiség?
Vannak olyan személyek, akik megterhelő körülmények között is sokkal kiegyensúlyozottabban tudnak működni, azaz könnyebben megbirkóznak a negatív életeseményekkel és traumákkal, mint mások. A problémákat úgy ítélik meg, mint amik az élet természetes velejárói. Nos, ezeket a személyeket nevezzük reziliensnek. A lelki állóképesség tehát egyfajta belső rugalmasság, lelki edzettség, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást az élet megpróbáltatásaival szemben. A reziliens személyiség a problémákra rugalmasan, kreatívan reagál a fejlődés érdekében, vagyis előre tekint és nem hátra. Pozitív életszemlélettel rendelkezik, és humorosabb mint a kisebb rezilienciával rendelkező társai.
A lelki állóképesség egy velünk született tulajdonság vagy fejleszthető képesség?
A reziliencia nem egy genetikai adottság, mint a magasságunk vagy a szemünk színe! A belső ellenálló képességünket életünk során folyamatosan építjük magunkban. Tudatosság ugyan kell hozzá, de jó hír hogy a reziliencia igenis fejleszthető!
Mit tehetünk a saját rezilienciánk fejlesztése érdekében?
- Gondolj vissza életed eddigi legnehezebb időszakaira, és arra, hogyan sikerült átvészelni őket! Mi az ami erőt adott? Milyen tulajdonságaid/ készségeid miatt sikerülhetett? Ki volt az, aki melletted állt? Ezeknek a szituációknak a vizsgálata nagyszerű lehetőséget tartogat számunkra, hiszen a kérdések megválaszolásával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Továbbá a tudat, hogy egyszer már képesek voltunk átvészelni egy nehéz szituációt, egy újabb esetleges nehézség legyőzésére is felvértez bennünket.
- Cselekedj bátran! A reziliens emberek általában az aktív megküzdést választják, ha problémával kerülnek szembe – azaz, arra helyezik a fókuszt, amire hatással tudnak lenni és aktívan tesznek is azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak.
- Merj a szeretteidre támaszkodni! Egy érzelmi biztonságot nyújtó közeg csodákra képes, hiszen támogatja a hatékony stresszkezelést, és automatikusan mozgósítja a saját belső megküzdő erőinket. Az élet legdrámaibb pillanataiban valódi segítség, ha van mellettünk akár csak egyetlenegy olyan ember is, akibe belekapaszkodhatunk.
- Kérj segítséget! Fontos kiemelni, hogy a segítségkérés nem a gyengeség jele, sőt, éppen ellenkezőleg! Rezilienciánk szempontjából kiemelkedően fontos, hogy merjünk segítséget kérni. Ez lehet egy igazán jó barát, de akár szakember támogatását is igényelhetjük. A lényeg, hogy ne legyünk egyedül a fájdalmunkban.
- Adj hálát! Talán nem is gondolnánk, hogy ez az egyszerű érzés mennyire nagy hatást tud gyakorolni a hangulatunkra, a viselkedésünkre és a életszemléletünkre.
Végezetül tehát rezilienciát kialakítani annyit tesz, hogy egy jobb életet teremtünk önmagunk és környezetünk számára is, hiszen segítségével leküzdjük a stresszt és a nehéz helyzeteket. Nem az a legfőbb kérdés, hogy lesznek-e ilyen helyzetek, hanem az, hogy készen állunk-e rájuk!