A nagymamák gyakran fejezik ki szeretetüket és kedvességüket azáltal, hogy sütiket sütnek, ajándékokat vásárolnak, vagy egyszerűen elárasztják az unokáikat szeretettel.
A tudósok azonban megvizsgálták a nagymamák agyát, miközben unokáik fotóit nézik, hogy jobban megértsék azt a különleges köteléket ami köztük van.
Az Emory Egyetem kutatói és munkatársai 50 nőt toboroztak, akiknek legalább egy 3-12 év közötti vérszerinti unokája van, és fMRI képalkotóval vizsgálták az agyműködésüket, miközben az unokájukról, az unokák szüleiről, és nem rokon gyermekről és felnőttről készült képeket néztek. A kutatás során olyan kérdésekre válaszoltak, hogy mennyi időt töltenek az unokáikkal, milyen tevékenységeket végeznek együtt és mennyi szeretetet éreznek irántuk.
„Ami kitűnik az adatokból, az az érzelmi empátiával összefüggő agyterületek aktiválása” – mondja James Rilling, az Emory antropológia professzora és a tanulmány vezető szerzője. „Ez valóban azt sugallja, hogy a nagymamák arra törekednek, hogy azt érezzék, amit az unokáik éreznek, amikor kapcsolatba lépnek velük. Ha az unokájuk mosolyog, érzi a gyermek örömét. És ha az unokájuk sír, akkor érzik a gyermek fájdalmát és szorongását.”
A nagymamák agyát abban az esetben is elemezték, amikor a felnőtt gyermekeik képeit nézték. A kutatók azt találták, hogy a kognitív empátiához kapcsolódó agyterületek világítanak, nem pedig az érzelmi empátia, tehát kognitív módon próbálták megérteni a felnőtt gyermeküket, nem pedig közvetlenebb érzelmi módon. „Az emocionális empátia az, amikor képes vagy érezni, amit valaki más érez, míg a kognitív empátia az, amikor kognitív szinten megérted, hogy más mit és miért érez” – mondta Rilling.
„A kisgyermekek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy képesek legyenek manipulálni nemcsak az anyai agyat, hanem a nagyanyait is” – mondja Rilling. „Egy felnőtt gyerekben már nem ugyanaz a “cukiságfaktor”, így előfordul, hogy nem váltanak ki ugyanolyan az érzelmi reakciót.”
„Gyakran azt feltételezzük, hogy az apák a legfontosabb gondozók az anyák mellett, de ez nem minden esetben igaz” – mondja Rilling. – Bizonyos esetekben a nagymamák az elsődleges segítők.
A nagymama bizonyos értelemben a családokat összetartó “ragasztó”, hiszen támogatása elősegíti hogy egy erős, egészséges család alakuljon ki. 🙂