Március nemcsak a tavasz nyitánya vagy az agykutatás hónapja, hanem a boldogságé is! Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2012 júniusában nevezte ki március 20-át a boldogság nemzetközi világnapjává. Az egyre bővülő világnapok listájáról nem hiányozhat a boldogságnak szánt nap sem, hiszen, ahogy az ENSZ határozatában is áll: „a boldogságkeresés az emberi lét egyik alapvető célja.” Az igazi bonyodalom viszont csak ezután következik, ugyanis adódik a kérdés: kinek mit jelent a boldogság? Van-e titkos receptje? A boldogság a szívben vagy az agyban keletkezik? Különválasztható-e a kettő? A mindennapokban is tudunk tenni azért, hogy boldogok, mentálisan egészségesek legyünk? A boldogság nemzetközi napja alkalmából Dr. Bohács Krisztina PhD-val, intelligenciakutatóval, a Gem Tanulási Központ szakmai vezetőjével beszélgettünk.
Ön szerint, mi a boldogság titka?
Én személyesen – Viktor Emil Frankl bécsi pszichiáter nyomán – az „értelmes” életben hiszek. Az idézet így szól: „Mert a sikerre, akárcsak a boldogságra, nem lehet törekedni; annak magától kell bekövetkeznie, egyfajta ’melléktermékként’ … Ez csak az önmagunknál nagyobb ügynek való személyes elkötelezettségünk nem szándékolt mellékhatásaként, vagy egy önmagunkon kívüli személynek való önátadásunk melléktermékeként következik be.” Félig Bécsben, félig Budapesten dolgozom – így kezdtem férjemmel együtt a logoterápiát tanulmányozni a Viktor Frankl Zentrumban, Bécsben. Eszerint a boldogság titka mindig az „értelmes Élet” – azaz a ’Sinn’ betöltése. Az értelmes feladatok betöltése az, ami tartósan az örömöt és a megelégedettséget adja. A biológiai boldogság – bár nagyon szükséges – de tünékeny. Ezt ki lehet kemikáliákkal is váltani, de ez tünékeny. Sokkal inkább a „szükség van rám” – „hasznos vagyok” érzések és gondolatok azok, amelyek a tartós boldogság titkának tekintendők.
Mekkora szerepe van az életcéloknak, életfeladatnak ebben az érzésben?
A legnagyobb. Alapvetően meghatározó! Három érték útvonal is vannak az életben, amelyek szerintem abszolút fontosak. Azaz három útvonal van a Sinn-hez, az abszolút értelemhez – hogy mindig, minden helyzetben azt tudjuk választani, ami nekünk és a környezetünknek a legjobb:
• Az említett életcélok, életelhívások vagy életfeladatok: ha világosan felismerjük és megértjük, hogy a bölcsőtől a sírig miért vagyunk itt? Az, ha valakiért élünk, ha őt akarjuk boldoggá tenni; vagy egy magasztos ügy, ami akár a foglalkozásunk megválasztását is vezérli. Az emberek régen képesek voltak akár meghalni a hazaszeretet vagy az orvoslás ügyeiért.
• Vannak élmény-értékek: egy szép táj, a természettel való azonosulás, művészetek, repülés… Számomra Nizza és Jeruzsálem az a két város, ahol a táj és a természet befogadása rendkívül magasztos élményben részesít.
• És vannak attitűd-értékek: megváltoztathatatlan helyzetekben az adott helyzettel kapcsolatos álláspont, amelyet elfoglalunk – olyan attitűd, amelyet senki nem vehet el tőlem. Egy olyan magatartás, amit meg tudok tartósan valósítani – akkor is, ha éppen egy nagyon nehéz helyzetben vagyok tartósan vagy átmenetileg. Például, hogy hogyan reagálunk egy szerettünk betegségére, egy háborúra vagy az emberiséget érintő nagy kihívásokra. Huszonnégy évvel ezelőtt született egy nagyon ritka genetikai betegséggel küzdő gyermekünk, Marcika. Bár mind a férjem, mind én teljesen más pályára készültünk, ez a történés alapjaiban fel- és kifordította az életünket az eredetileg elgondolt életútból. Ez a betegség nagyon ritka és ismeretlen: egymillióból egy kisgyermeket érint. Nos, azt megélni, hogy van egy gyönyörű csecsemő, majd kisgyerek, akinél festeni se lehet szebbet – de látszik, hogy végérvényesen értelmi fogyatékkal élő lesz, koordinációs problémával küzd, és meglehetősen nyugtalan – nagyon kemény trauma. Ezt sem kikerülni, ettől sem elmenekülni, ez elől sem elbújni nem lehet… Hát így kezdődött, hogy mind a három fajta érték-utat bizony meg kellett élnünk, sőt, nagyon tudatosítani kellett magunkban, hogy kibírjuk. Továbbá, ott volt a kérdés, hogy akkor mit csináljunk a gyermek szükségleteivel. Egy „véletlen” folytán kerültünk ki Izraelbe, ahol hirtelen a világ legjobb kognitivistájánál találtam magam, akinek percek alatt a tanítványává váltam. Első mentoromat Prof. Reuven Feuersteinnek hívták. Tőle tanultam a legtöbbet az emberi értelem helyreállítási lehetőségeiről. Tizenkét évig voltam a tanítványa majd kollégája. Nagydoktori fokozatomat angol nyelven az ő módszertanainak hatásvizsgálataiból szereztem. Közös könyvünk jelent meg az Egyesült Államokban. Számos módszertant – norvég, francia, amerikai – adaptáltunk magyarra. Így jött létre a Gem Kognitív klinika, ahol sérült kisgyermekeket kezelünk már majd húsz éve. Jelenleg az amerikai Gibson Kutatóközponttal együtt dolgozunk, megalapítottuk a Gem Tanulási Központot, ahol tanulási zavarral, agysérüléssel, stroke-kal élő gyerekeket és felnőtteket fogadunk nagy szeretettel. Jelenleg a világ legjobb kognitív programjaival dolgozunk, körülbelül 3-4 hónapos kezeléssel maradandóan megszüntetjük a diszlexiát, közel száz százalékosan csökkentjük az ADHD tüneteit. Pár éve tizenkét nemzetközi centrum szakmai tanácsadására kértek fel minket: mi adjuk a szakmai hátterét számos milánói, dublini, francia és osztrák centrumnak. Annyi ember érkezik hozzánk, ezekbe a központokba, hogy alig győzzük ellátni őket…Tevékenységünk sohasem öncélú: embereket szolgálunk… ám az összes szakmai publikációt, sikert és központot odaadnánk érte, ha Marcika ép lehetne…Szóval nagyon furcsa, hogy épp legnagyobb szenvedéseinkből nőtt az ki, hogy eddig több mint 5000 gyermeken segítettünk, és életünk egyfajta misszióba fordult, ami a tanulási zavarral élők, agysérültek, a memória gondokkal élős sorsának megváltoztatását jelenti. Van olyan, hogy épp a legnagyobb traumáid meghaladásával tudsz egyfajta boldogságot megélni. Ezt természetesen senkinek sem kívánom.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy mi az erősségünk? Miben találhatunk kiteljesedésre, sikerélményre?
Mindig azt szoktuk mondani, hogy ahol a világ szükségei és az én képességeim keresztezik egymást, ott az én elhívásom. Megvannak az egyszeri (Einmalig) és különleges (Einzigartig) képességeim ennek a hiánynak a betöltésére. Minden emberre igaz, hogy amiben jó, azt meglehetősen egyedi módon, különlegesen tudja ellátni. Különleges orvos… különleges nővér… különleges asztalos… Másfelől, bármilyen meglepő, egy egyszerű kognitív képességméréssel nagyban előre is tudjuk jelezni, hogy ez a „különleges” képesség hol rejlik egy emberben. Mi számos ilyen mérést végzünk a Gibson-teszttel – amely voltaképpen egyfajta pályaorientációs tanácsadást is jelent. Merthogy mind a boldogság, mind az, hogy „mire születtem” bizonyos mértékig mérhető és előre bejósolható. Nagyban segítjük ezekkel a mérésekkel a sorsdöntő választásokat – mint például pályaválasztás.
Van az a mondás, hogy boldog lettem vagy boldoggá tettél. Ez helytálló, vagy a boldogságot csak magunknak generálhatjuk?
Vannak eredendő értékek – mint a szeretet vagy az értelmes élet. De vannak származtatott értékek – mint például a siker vagy a gazdagság vagy a boldogság – ezek mindig valami következményeképp jönnek létre. Időlegesen lehet valakit boldoggá tenni – inkább úgy fogalmaznék, hogy boldogság-érzetet létrehozni benne. Ilyenkor a szerotonin, dopamin, endorfin magas, a kortizol szint alacsony az emberi szervezetben.
Miért mindig egy külső ingertől, másoktól várjuk, hogy tesznek a boldogságunkért?
Idő, mire az ember túljut egocentrikus látásmódján. Öntranszcendencia – (Selbtranscendence) – a boldogságot soha nem magamban találom meg. Kirkegaard szerint is e tekintetben az ajtó mindig kifelé nyílik – mindig egy másik emberben vagy egy feladatban találom meg az életem célját, és ebből adódóan a boldogságomat is. „Az ember alapvető antropológiai adottsága, hogy az emberség mindig saját magán kívül, valami másra vonatkozóan mutatkozik meg, vagy egy olyan értelmes cél, amit az ember betölt, vagy egy olyan embertárs vonatkozásában, akivel az ember találkozik. Mivel az ember ilyen módon kilép saját magából, túllép magán, magát transzcendálja, így valósítja meg magát – vagy egy másik ügy szolgálatában, vagy egy másik ember szeretetében.” Frankl nézete szerint az ember lényegéből adódóan soha nem elégszik meg saját magával, hanem más emberekkel való kapcsolatában tud ez megvalósulni. Öntranszcendenciának nevezi a jelenséget.
A boldogság a szívben vagy az agyban keletkezik? Különválasztható-e a kettő?
Alapvetően a szívben (szellemi részünkben) – de az agyban lévő kemikáliák okozzák. Valami beindítja ezeket a kemikáliákat. Ez pedig az emberi személyiség legbelsőbb magja. Ne keverjük össze a boldogság érzetet a boldogsággal!
A mindennapokban is tudunk tenni azért, hogy boldogok, mentálisan egészségesek legyünk?
Ami a legjobb nekem és a környezetemnek az adott helyzetben. Ez a Sinn. Az értelem. Meg kell keresni minden szituációban azt, ami nekem és a környezetemnek hasznos. Ezt tartom a legfontosabb dolognak, hogy tudatosan végiggondoljuk és kiválasszuk a legjobb megoldásokat. Természetesen, boldogság-érzetre is hatalmas szükségünk van – a mentális egészség alappillérei a kiváló minőségű alvás, a tartalmas emberi-baráti kapcsolatok, a testmozgás, a minőségi étkezés és az elkötelezett családi kapcsolatok.
Mintha az emberek részéről mindig elvárás lenne, hogy boldognak kell lennünk. Hogyan lehet ezzel a teherrel megküzdeni?
Freud óta tudjuk, hogy minden ember törekszik a megelégedettség állapotra – ha rossz történik valakivel, helyreállítja a lelki és fiziológiai egyensúlyát, hogy egyfajta homeosztázis legyen. Testmozgással, egy baráti beszélgetéssel, ventillációval, átkeretezéssel.
Viszont ha van az életemben értelmes feladat, akkor is tudok boldog lenni, ha épp szenvedek, vagy sírok. Ma a Facebook, az Instagram és egyéb közösségi oldalak a felmérések szerint sok embernél összefüggnek a boldogtalansággal. Sokan csak a boldog állapotukról posztolnak képeket, és egy nem boldog felhasználó más boldog képeit látva abnormálisnak érezheti az állapotát. Erről egy külön kutatásokat készítettek már, és abban is arra a megállapításra jutottak, hogy aki nem használja a Facebookot, az boldogabb ember.
Hogyan ismerjük fel azt, hogy mi tesz minket boldoggá?
Ahol a képességeim és a világ szükségletei találkoznak, ott az én elhívásom.
Hogyan tehetünk tudatosan a boldogságunkért?
A szokásos pilléreken túl (például alváshigiéné biztosítása – testmozgás (napi min napi 30 perc!) – társas kapcsolatainkra időt szakítani) én az intellektuális tevékenység, a kognitív stimuláció (nyelvtanulás, könyvolvasás, utazás) fontosságát emelném ki. Aki tanul és sokat tanul, memorizál, hosszabb ideig és boldogabban él.
Mekkora szerepe van a családodnak a boldogságodban?
„Az az ember, aki tudatára ébred annak a felelősségnek, amelyet egy őt szeretettel váró ember vagy egy befejezetlen mű iránt visel, soha nem lesz képes eldobni az életét. Tudja a létezésének ’miértjét’, és képes lesz elviselni szinte bármilyen ’hogyan’-t.” Kutatások százai igazolják a család megtartó erejét – és a mentális egészségben nyújtott védő/oltalmazó szerepét.
A lelki egyensúly mellett manapság egyre többet hangsúlyozzák a szakemberek a fizikai jólétet is a boldogság és a mentális jólét kapcsán.
A testünk „beleszól” a lelkünk jólétébe?
Ez biológiai boldogság – amely természetesen nagyban meghatározza boldogság-érzetünket. A hormonok, az endokrin rendszer állapota különösen fontos. Viszont az ember meg tudja haladni egy bizonyos mértékig biológiai állapotát – értelmes életével. Így tudtak koncentrációs táborokból emberek kiszabadulni, háborúkat, nélkülözéseket is túlélni. Ha arra gondoltak, hogy ki várja őket és milyen feladataik vannak még hátra, amit feltétlen be kell fejezniük. Halálos betegek ma is életben maradnak – éppen tegnap este hívott egy ilyen 38 éves férfi – aki kognitív rehabilitációra jön hozzánk. Első helyen említette, hogy bár immunbetegsége halálra ítéli, két gyönyörű kisfia miatt ő most még nem halhat meg – hiszen fel kell nevelnie őket. Nagyon kiegyensúlyozott ember volt, egy híres ember egyébként.
A pozitív gondolkodás az elmúlt évek slágere volt. Mit gondol erről a témáról, valóban ekkora szerepe van a gondolatainknak?
A mérések szerint egy embernek körülbelül százezer gondolat fut át az agyán – ennek kb. hetven százaléka negatív! Én az emberi elmét gyakran fogom fel úgy, mint egy széles autópályát – amelyen sokféle dolog átfut, átszáguld. Hosszában is, és akár keresztben is. Vagyis mindig figyelmezetnünk kell magunkat: az a „jószág”, amely átfutott a sztrádámon, tényleg jó? Megválogathatom ugyanis a saját gondolataimat. Itt mindig az a lényeg, hogy a realitással összhangban maradjunk – számos gondolatunk badarság, köszönő viszonyban sincsen a valósággal – csupán aktuális lelki állapotunk vagy fiziológiás állapotunk projektálása, kivetítése egy adott helyzetre.
Hogyan változtatható meg a gondolkodásmódunk? Említene egy-két technikát?
Mi számos tanulási zavarral élő felnőttel és gyermekkel találkozunk. Ezeknek az embereknek nagyon-nagyon alacsony az önértékelése. Hiszen mentális skill-jeik egy része nem jól működik – például nem tudnak figyelni, rossz a memóriájuk vagy nem jól értik az emberi beszédet. Ezeknek az embereknek az lenne az abszolút boldogság, ha végre képességeiket száz százalékosan tudnák használni. Egyszerűen csak három Élet-leckét szoktunk a klienseinknek tanítani, hogy az önmagukkal kapcsolatos, negatívan fixálódott gondolataikat újakra tudják cserélni:
• Azzá válsz, amit gondolsz. Nekünk számít, hogy Te mit gondolsz. Get rid of stinking thinking! – vagyis szabadulj meg a rossz szagú gondolataidtól! Azt fogjuk majd learatni, amit ma elvetettünk.
Ha kimondod, hogy „Buta vagyok”, akkor az agyadnak arra van szüksége, hogy ötször megismételjed, hogy „Okos vagyok! Menni fog! Ügyes vagyok!….” Egy negatív gondolatot öt ellentétes, pozitív gondolat tud kioltani.
• Teljesen rendben van, ha hibázunk! A hibáinkból sokkal többet tanulunk, mint a sikereinkből! Ami nincs rendben, az az, ha fel akarjuk adni. Először nem vagyunk még mindenben jók! A sikerhez az vezet, ha megengedjük magunknak a hibákat is – amelyekkel csak az a dolgunk, hogy kijavítsuk őket.
• Minden, ami értékes, kemény munkát követel. „There is only one way to succeed in anything, and is to give it everything.” (Vince Lombardi) A víz 99 fokon forró. 100 fokon forr. A forrásban lévő vízből gőz lesz. A gőz egy hatalmas gőzmozdonyt is elindít és mozgásban tart. Ez az EGYETLEN EXTRA FOK teszi a különbséget. Ez az a kis erőfeszítés, ami a jót a nagyszerűtől megkülönbözteti! Mindig add meg ezt az egyetlen erőfeszítés-fokot és sose bújj el a nehéz munkától!
Túlzásba lehet-e vinni a pozitivitást? Lehet-e már toxikus?
Az a fajta túlzott pozitivitás, amely nem engedi megélni a valós – akár negatív – érzéseket, káros. Az a fajta túlzott pozitivitás, amely túlzottan elszakad a valóságtól, káros.
A környezetnek nagy szerepe van az életünkben, de a boldogság mennyire ragadós? Könnyen átvehetjük más személyek rezgéseit, érzéseit?
Az emberi faj, a kutyák és a lovak nagyon hamar átveszik egymás érzéseit. Embereknél érzelmi kontaminációnak (emotional contamination) is nevezi a tudomány ezt a jelenséget. Már kicsi babáknál is megfigyelhető, hogy az egyik azért kezd el sírni vagy nevetni, mert a másik baba sír vagy nevet. Neurális rendszereink – különösen a tükörneuronok analóg kisülései miatt – pillanatok alatt átélik azt az érzelmi állapotot, amelyet a másik ember arca mutat. De a nyelvtanulás és a mozgástanulás is ezeken a tükörneuronokon alapul. Az empátia, más emberek érzéseinek, elme-állapotának és boldogság-szintjének az átérzése, saját magunkénak megélése egyszerre biológiai-kognitív és szellemi folyamatok eredménye.